Domival az ismeretség ott kezdődött, hogy egy fotóstársunk gépét össze akarta törni - ő úgy gondolta, jó vicc lesz picit megtréfálni az idegeneket.
Másnap Fülöp Lóri barátommal indultunk fotózni. Lóri mondta, 11-re menni kell Alszegbe, mert megnézzük egy srác szamarait.
11-kor sehol senki. Az anyukája mondta, hogy bizony Dominak nem erőssége a pontosság.
Beültünk a helyi bárba, és egyszer csak előkerült. Huszonéves srác, jó humorral, tiszta szívvel és jó lélekkel. Megnéztük a szamarakat, a lovakat. Sőt, addig nem nyughatott, míg fel nem tuszkolt a lovára, engem, városi „tápos fehérnépet”.
Ezután befogta a szekér elé a lovakat, és elindultunk a Muzsna körüli dombokra. Bejártuk a vidéket, a régi határt, a fiúk lemerészkedtek a híres török likakba, majd sötétedéskor megpihentünk a juhászoknál az esztenán.
Május 1. volt, a néphagyomány szerint a lányos házakhoz zöldágat visznek. Ebben is volt részem, szekérrel a hegyről hatalmas faágakat vittünk le.
Domi megígérte, elvisz minket az esztenára világosban fejésre.
Kedden délután megkeresett, és kivitte a csapatot a kora esti fejésre. Megint hatalmas élmény volt, főleg hogy karjaimba tarthattam egy icike-picike kisbárányt.
Gábos Domi! Köszönöm szépen az élményt. Kaptam tőled 2 csodálatos napot, amikor gyerek lehettem. Gyermek, aki rácsodálkozik a körülötte lévő ismeretlenre. Sosem fogom elfelejteni.
Számomra minden új volt, és minden csodálatos.
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése