2011.05.03.-án jutott át az egész csapat először Derzsbe. Muzsna felől érkezve a kocsiból láttam egy botos öreg bácsit, aranyos kicsi nénikével ballagni az úton. Nagyon szeretem a karakteres idős embereket, a csillogó szemeket, azokat az arcokat, amin látszik a szeretet.
Azonnal integetni kezdtem, ők pedig visszaintegettek. Szerettem volna őket megfotózni.
Mikor megálltunk a falu közepén, Vass Lehellel visszamentünk, próbáltuk megkeresni a kicsi öregeket.
Már le is mondtam róluk, mikor csodával határos módon előkerültek. Etelka néni babot vetett a kicsi kertjében, míg Ernő bácsi a kerítés tövében pihent.
Annyira örültem, hogy rájuk találtam, hogy szinte észre sem vettem, máris ott ölelték egymást.
Mosolyogtam és könnyeztem egyszerre. Ez volt maga a szeretet. Ott volt előttem, egy karnyújtásnyira, és én megfoghattam.
84 évesek és 63 éve házasok. Már házasságuk előtt 4 évvel együtt voltak.
Lényegében az egész életüket együtt élték, és mai napig látszik rajtuk, hogy szeretik egymást.
Gyermekeik, unokáik, dédunokáik már a városokban élnek, szerencsére sokszor meglátogatják az idős párt.
Nekem ez bizonyíték arra, hogy igenis lehet egy életen át boldognak lenni.
Nagyon tetszik a derzsi anyagod Zsuzsi. Ebben a bejegyzésben van a favorit.:-)
VálaszTörlés