2011. május 13., péntek
Egy életen át...
István Ernő és Etelka
2011.05.03.-án jutott át az egész csapat először Derzsbe. Muzsna felől érkezve a kocsiból láttam egy botos öreg bácsit, aranyos kicsi nénikével ballagni az úton. Nagyon szeretem a karakteres idős embereket, a csillogó szemeket, azokat az arcokat, amin látszik a szeretet.
Azonnal integetni kezdtem, ők pedig visszaintegettek. Szerettem volna őket megfotózni.
Mikor megálltunk a falu közepén, Vass Lehellel visszamentünk, próbáltuk megkeresni a kicsi öregeket.
Már le is mondtam róluk, mikor csodával határos módon előkerültek. Etelka néni babot vetett a kicsi kertjében, míg Ernő bácsi a kerítés tövében pihent.
Annyira örültem, hogy rájuk találtam, hogy szinte észre sem vettem, máris ott ölelték egymást.
Mosolyogtam és könnyeztem egyszerre. Ez volt maga a szeretet. Ott volt előttem, egy karnyújtásnyira, és én megfoghattam.
84 évesek és 63 éve házasok. Már házasságuk előtt 4 évvel együtt voltak.
Lényegében az egész életüket együtt élték, és mai napig látszik rajtuk, hogy szeretik egymást.
Gyermekeik, unokáik, dédunokáik már a városokban élnek, szerencsére sokszor meglátogatják az idős párt.
Nekem ez bizonyíték arra, hogy igenis lehet egy életen át boldognak lenni.
2011. május 8., vasárnap
Életek - Székelymuzsna
Kinda Irma 85 éves. Gyönyörű arcán nem látszik a kor.
Ádámosi Ilona 84 éves. Szabadidejében kézimunkákat készít.
Kakasi Sándor és Erzsike túl az 50. együtt töltött éven.
Kinda Ilona (felül) és Márta néni.
Bálint Domokos bácsi 80 éves. Fiatal korában kőművesként bejárta Magyarországot. A kedves bácsika jelenleg törött csípőjével lábadozik.Kormi
Székelymuzsnán Mester Melindáéknál voltunk elszállásolva. A házigazda tehene viselős volt, éppen várható volt a kicsike világrajövetele. 2011.05.02-án az új pap avatása előtt bő egy órával Kormi úgy döntött megszületik. Nem volt egyszerű, a boci farfekvéses volt, így szakember segítségére volt szükség. A hátsó lábakra kötelet kötöttek, arra egy botot, és egyszerűen világra húzták a kis jószágot, aki a háziaktól a Kormi nevet kapta. Az igencsak méretes bocit anyja elé tették, aki ösztönösen azonnal elkezdte lenyalogatni a kicsit borító mázat. 5 óra múlva Kormi lábra állt.
Gábos Domi
Domival az ismeretség ott kezdődött, hogy egy fotóstársunk gépét össze akarta törni - ő úgy gondolta, jó vicc lesz picit megtréfálni az idegeneket.
Másnap Fülöp Lóri barátommal indultunk fotózni. Lóri mondta, 11-re menni kell Alszegbe, mert megnézzük egy srác szamarait.
11-kor sehol senki. Az anyukája mondta, hogy bizony Dominak nem erőssége a pontosság.
Beültünk a helyi bárba, és egyszer csak előkerült. Huszonéves srác, jó humorral, tiszta szívvel és jó lélekkel. Megnéztük a szamarakat, a lovakat. Sőt, addig nem nyughatott, míg fel nem tuszkolt a lovára, engem, városi „tápos fehérnépet”.
Ezután befogta a szekér elé a lovakat, és elindultunk a Muzsna körüli dombokra. Bejártuk a vidéket, a régi határt, a fiúk lemerészkedtek a híres török likakba, majd sötétedéskor megpihentünk a juhászoknál az esztenán.
Május 1. volt, a néphagyomány szerint a lányos házakhoz zöldágat visznek. Ebben is volt részem, szekérrel a hegyről hatalmas faágakat vittünk le.
Domi megígérte, elvisz minket az esztenára világosban fejésre.
Kedden délután megkeresett, és kivitte a csapatot a kora esti fejésre. Megint hatalmas élmény volt, főleg hogy karjaimba tarthattam egy icike-picike kisbárányt.
Gábos Domi! Köszönöm szépen az élményt. Kaptam tőled 2 csodálatos napot, amikor gyerek lehettem. Gyermek, aki rácsodálkozik a körülötte lévő ismeretlenre. Sosem fogom elfelejteni.
Számomra minden új volt, és minden csodálatos.
Köszönöm!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)